Békési Imre
Napra pontosan egy éve kezdtem el használni a Resmed készülékemet. A történetem kicsit korábban kezdődött, 2023. júniusában, amikor a feleségem és orvostanhallgató lányom ellenállhatatlan és rendkívül kitartóan fárasztó meggyőzőereje következtében ellátogattam a gödöllői pulmonológiára, hogy meghallgassam a diagnózisukat, miszerint súlyos alvási apnoe-ban szenvedek. Ezt egyébként a shut-eye applikáció ugyanolyan pontosan megállapította, de kellett a hivatalos vélemény is. Mucsi doktor kicsit humorosan és teátrálisan a „van egy jó és egy rossz hírem” klisével közölte a hírt, miszerint bármikor meghalhatok, de ő meg tud gyógyítani műtét és gyógyszer nélkül, és ezt a gyógymódot úgy hívják
hogy CPAP kezelés. Én kellően „meglepődtem”, mire a doktor úr azt is elmagyarázta, hogy az időtáv, amíg egy ilyen masinához juthatok, az légvonalban is 6-8 hónap.
Ezen valóban meglepődtem, főleg azért, mert a jogsim pár hét múlva lejárt volna, és miután már papírom van erről a betegségről, a megújítás problémás lehet, sőt inkább lehetetlen. Ugyanakkor arról is tájékoztatott, hogy van Szolnokon egy alváslabor, Buczkó doktorral, akik csinálnak valamit, és esetleg ott lehet, hogy van egy rövidebb út az
erdőn át. Mucsi doki végtelen rendes volt, realtime felhívta Buczkó doktort, elmesélte a történetemet.
Innentől kezdve felgyorsultak az események: Hétfőn voltam a pulmonológián, Buczkó doktor már kedden felhívott, hogy ha csütörtök este 10-kor ha meg tudok jelenni, akkor megpróbálnak megtitrálni. Én ennek nagyon megörültem, jelentsen is bármit, és meg is jelentem Szolnokon.
Szóval este 10 órakor bekopogtam a rendelőbe, ahol már vártak, és elkezdődött egy folyamat, aminek másnap délben lett vége, de a lényeg a lényeg, hogy a kedves éjszakai felügyelő kollegina reggel 7-kor közölte a Buczkó doktorral, hogy sikerült, 11-es lett. Halleluja, bármit is jelentsen. A másnap délelőttről csak annyit, hogy egy másik kollegina szigorú felügyelete mellett háromszor 40 percet kellett ülnön egy sötét, csendes szobában, hátha elalszok. Nem aludtam el, ez is pipa. Ezt követte egy másfél órás teszt, azt hittem, 10 perc
alatt végzek, hát nagyon nem. ( Dr Kunos László szomnológus készítette el a vizsgálati összefoglalót, melyet az EESZT rendszerben megkaptam.)
De akkor a lényeg:
Átmeneti készlethiány miatt „csak” augusztus 4-én kaptam meg a készülékemet, ami persze még mindig egy jó hónap várakozás volt csak a 6-8 hónaphoz képest.
Azóta 365 nap telt el, 365-ször használtam.
A tapasztalataim:
Egyáltalán nem zavar az alvásban, sőt már várom az estét, hogy felvehessem. Észrevettem ugyanakkor, amikor egy alkalommal a gép nélkül akartam nyugovóra térni, hogy már nem tudok nélküle aludni. A gép előtt jól kompenzáltam a betegséget, nagyjából kialudtam magam, de most minden előjött amit lehet olvasni erről a betegségről, szó szerint felébredek
minden alkalommal, amikor elfogy a levegő, ez kicsit ijesztő, mi lesz ha pl. áramszünet lesz? A másik, ami némi problémát okoz, de inkább vicces, hogy a maszk nyoma
látszik az arcomon. A legtöbb helyen a nap folyamán kirúgja magát, de az orrnyergemen a csík már szerintem beégett, mint a monoszkóp a colorstar tévébe.
De most jön a lényeg: Én már egy ideje magas vérnyomás betegséggel küzdök, ugyanúgy mint apám és nagyapám is. Hozzáteszem, hogy én el vagyok hízva, apám sovány, nagyapám átlagos testalkatú volt. Én úgy voltam vele, hogy van aki egy sarokházat örököl, van aki a magas vérnyomást, ez van.
Na most a vérnyomásom egy év alatt rendbejött, lekopogom, nem mértem 130 fölötti szisztolés értéket legalább fél éve. Ez úgy hangzik, mint egy fogyókúrás reklámszöveg, de én nem árulok semmit. Azt is el kell mondanom, hogy mind nagyapám, mind apám borzasztóan horkolt. Különösen nagyapám, aki csak akkor nem horkolt, amikor ébren
volt. Azon kezdtem el agyalni, hogy lehet, hogy nem is a magas vérnyomást örököltem, hanem a horkolást? A magas vérnyomás csak a bónusz? Tudom, hogy ez persze csak egy 1 darab esetből álló minta, statisztikailag nem értékelhető, de nálam ez van.
Na szóval dióhéjban ennyi a történetem.
Tisztelettel és őszinte köszönettel valamennyiüknek:
Békési Imre